,,Élhető élettér,, – a falusi turizmus mint fejlesztési és értékmentési lehetőség

A szövőszék több nézőpontból

Harmadik alkalommal szerveztük meg március közepén az „Élhető élettér” elnevezésű programunkat, melynek célja, hogy a moldvai kis faluközösségeket is bekapcsoljuk a Székelyföldön már igen jól működő falusi turizmus „vérkeringésébe”. A kétnapos program összeállításakor a fő szempont az volt, hogy olyan tapasztalatokkal, ismeretekkel gazdagodjanak, amelyek a későbbiekben támpontként szolgálhatnak számukra. Céljaink közt szerepelt a vállalkozói készség fejlesztése mellett az is, hogy felismerjék azt, hogy a hagyományos életmódjuk, a gyakran értéktelennek tartott tárgyi örökségük, az elfeledőben levő népi mesterségek kuriózumnak, értéknek számítanak egy idelátogató számára. Ezen örökölt értékek népszerűsίtése érdekében hasznos és tanulságos az erdélyi települések vendéglátóival, a falusi turizmus terén tapasztalattal rendelkező szervezetekkel való ismerkedés, tapasztalatszerzés.

Az előző két év tapasztalatait figyelembe véve az idén az ,,Élhető élettér” program szervezésekor Székelyföld más régiójára esett a választás. A háromszéki Felsőcsernátonban két moldvai településről, Lábnyikból és Magyarfaluból tizenhat személy vett részt a március 16-18. között megszervezett látogatáson. A hétvégi programban a hagyományos, falusi vendéglátás ismertetése, néprajzi múzeumok látogatása és egy régi mesterség, a szövés folyamatának a megtekintése is szerepelt.

A csoportot a felsőcsernátoni, Malomkert elnevezésű turisztikai központot működtető egyesület vezetői és személyzete látta vendégül. A rendkίvüli természeti harmóniát nyújtó tájban berendezett rusztikus házakban elszállásolt csángó vendégek az egyszerű, székely ételek ίzvilágába kóstolhattak bele, a régióra jellemző hagyományos ételek kerültek felszolgálásra, mint a mákos laska vagy a székelykáposzta. Az ételek kίsérőjeként elmaradhatatlan volt a pityókás kenyér és a hagyományos kürtőskalács.

Szombaton, a reggelit követően a csángó asszonyok bevonásával házikenyeret és laskát készίtettek, a receptet és az elkészίtés munkamenetét a tiszteletes asszony ismertette, továbbá felhίvta a csoport figyelmét arra, hogy őrizzék meg és adják tovább a helyi, sajátos gasztronómiai értékeiket, mivel egyike azon értékeknek, amelyekért a vendég ellátogat és visszatér az adott helyre. A helyi kenyér sütésével párhuzamosan a magyarfalusi asszonyok rövid idő alatt összeállίtottak egy sajátos csángó ételt, a pityókás bélest, amely ίzlett, és különleges volt a vendéglátók számára is. Sütés után a vendégeket körbevezették a telken található régi parasztházban és a vίzimalom is bemutatásra került, ahol belépőként egy csángó népdallal fizettek a látogatók.

A délutáni program két látogatást foglalt magába. A csernátoni Haszmann Pál múzeumban kiállίtott, a paraszti életmód és gazdálkodás mára már funkció nélküli tárgyait, kisebb-nagyobb eszközeit tekinthette meg a csoport. A Barátosban élő, somoskai származású szövő asszony, Bartók Erzsébet munkásságáról és a régi mesterség, a szövés iránti szeretetéről mesélt az asszonyoknak. A szombati nap a Malomkertben, vacsorával zárult.

Vasárnap, a reggeli szentmise után, Felsőcsernátonból Zabolára látogatott a csoport, ahol dr. Pozsony Ferenc tanár úr a Csángó Múzeumban kiállίtott népviseletekből, textilίákból és régi használati tárgyakból álló, saját gyűjteményét mutatta be.

A két napos program jótékonyan hatott a résztvevőkre, útban hazafele már megszületett a képzeletbeli lista a helyi, jellegzetes ételekről, amit majd ők is bemutathatnak. Segítségnyújtásukról biztosítottak a két faluban tervezett csángó tájházak kialakításában, berendezésében, hisz azok majd az ő kis faluközösségük értékeit képviselik.

2018 03 18