Csángó Fesztivál a gasztronómia és hagyományőrzés jegyében
Trunkra érkezve szinte azonnal feltűnik a labdarúgópálya, ahol már nagy a mozgolódás, buszok, autók foglalják el a parkolót, kicsik és nagyok jönnek mennek, igazi színes forgatag fogad minket. Itt rendezik meg immár harmadik alkalommal a Csángó Fesztivált, amelyet összekötöttek a VII. Csángó Tánc- és Hujjogató Fesztivállal, így nem csak a gasztronómiára tevődött a hangsúly, hanem a kultúra és a hagyományok is nagy szerepet kaptak.
Körben sok asztalnál szorgosan készítik elő a csapatok a településükre jellemző ételeket, ki-ki saját szájíze szerint alakítva egy-egy csángó ételt. Miközben körbejárunk, ízes magyarsággal, -ahogyan ők mondják- csángósan mesélnek arról, mi készül a már rotyogó üstben. Irdatlan mennyiségű zöldségeket aprítanak, igazán széles a választék, a céklán, a paprikán, a leveszöldségeken át a káposztáig, fűszerként is többnyire ezeket használják, de azért kerül az ételekbe só, kapor, petrezselyemzöld, nagy ritkán pirospaprika is.
„Verespaprika és csípős is lészen benne, hogy adjon neki kicsi ízet” – meséli a szitásújfalusi csapat egyik tagja. „Mi készítünk melyiket otthon szoktuk, amikor összeállunk a barátok meg a testvérek meg a szülőkvel, rántott húst pityókával, sok zöldségesen, vegetáriányus inkább” – részletezi a következő asztalnál a menyecske, aki először jár a fesztiválon.
Összesen 18 csapat főzött finomabbnál finomabb csángó ételeket, készült többek között kásás galuska, húsgombóc leves, somosbab, halászlé, kürtőskalács, grilleztek halat, túrós puliszkát és húsokat, sőt, pitánt is lehetett kóstolni. A jó hangulathoz hozzájárult, hogy a főzőcskézők többször is énekelni, táncolni kezdtek, vagy hujjogattak, míg az üstben főtt az étel. Jó volt nézni, milyen könnyen táncra perdültek, amint meghallották a zenét. Voltak olyanok is, akik hoztak otthonról kézimunkát, hogy míg várja, hogy megfőjjön az étel, addig se tétlenkedjenek.
Miközben a felnőttek főztek, a gyermekek sem tétlenkedtek, unatkoztak, voltak gyermekfogalalkozások, készíthettek például kulcstartót vagy hajkötőt, a kovásznai Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesületének köszönhetően pedig vásári játékokon vehettek részt. Óriási marokkókon próbálták ki ügyességüket vagy talicskába ültek, kerekeztek jó hangulatban. Aki a csángó néptáncokat szerette volna elsajátítani, arra is volt lehetőség, itt találkoztunk össze egy közel ötvenfős, Szolnokról érkezett csapattal, akik tanulmányútjuk során többek között ellátogattak Dubravénre, Lujzikalaborba, Pusztinára, és eljöttek a csángó fesztiválra is. A programból természetesen a hangszeroktatás sem maradt ki, majd az ebéd után a gyermek- és felnőtt hagyományőrző csoportok mutatták be táncaikat a VII. Csángó Tánc és Hujjogató Fesztivál keretében.
Pogár László, a Moldvai Csángómagyar Szövetség elnöke elmondta, hogy a rendezvény évről évre növekszik, míg az első alkalommal öt csapat főzött a fesztiválon, ezúttal 18-an jöttek, hozták a falu specialitásait, és összesen 24 településről regisztráltak. Megközelítőleg 800-an vettek részt az eseményen. „Kell ezeket a rendezvényeket folytatni, erősíteni, hiszen egyre nagyobb az érdeklődés a csángókban, kezdik felfedezni egymást, ismerkednek, kapcsolatokat alakítanak ki, kultúrájukban, hagyományaikban erősödnek” – hangsúlyozta a szövetség vezetője.
A fesztivál keretében csodálatos gálaműsort láthatott a közönség a nyárádszeredai Bekecs Néptáncegyüttes jóvoltából, majd a sikeres rendezvény táncházzal zárult.
Barabás Orsolya
