Július első hetében Hajdúnánásról érkezett Moldvába, Lábnyikba, idén harmadik alkalommal az önkéntes csapat. Köszönjük Nekik a Lábnyikban, Csík faluban és Magyarfaluban elvégzett munkát, támogatást!
Beszámolójuk következik:
Milyen szép a világ!
Ehhez a megállapításhoz látónak kell lenni, utazgatni széles e világban, széjjelnézni ott, ahol szeretnénk, ahova vágyunk, amit tapasztalni is vágyunk nyitottan, több rétegen és érzékszerven keresztül. Sokfélék vagyunk mi emberek – szerencsére. Utazási szokásaink is mások, vannak, akik tengerpartra, vannak, akik a hegyekbe, s sorolhatnánk még hosszasan, kinek milyen fokú kíváncsisága vetül az ismeretlen- ismerős, a távoli s közeli helyek látványa iránt.
A látó ember kíváncsisága óriási. Őt célok vezérlik, ő néz, figyel, érzékel, tapasztal, s ezeket szereti elraktározni, egybegyűjteni, hogy ő is és más is okuljon belőlók. Többször visszavágyik oda, ahol ezt megérezte, az a hely lesz a „szíve csücske”, a Föld azon szeglete , ahol lelke feltöltődik, s szíve visszavágyik.
Csángóföld íze, szépsége, hangja, zúgása azoknak az érzékszerveknek SZÓL, amik meghallják a ki nem mondott szót, értik a nem kért kérést. Aki egyszer eljut a csángó magyarokhoz, az amellett, hogy hálát ad a sorsnak s a teremtőnek, hogy megtörtént vele ez a csoda, rabja is marad ennek az érzésnek. Ott az ember másik idősíkba kerül, a természet megfoghatatlan szépsége mellett a tárgyi világ mintha régi fotókon a szemünk láttára elevenedne meg. A kis házikók, a kerítések, az udvarok, a porták egyszerre szépek és szomorúságosak , olyanok, mint az emberek arca, akik nem tudják, örvendjenek-e nekünk idegeneknek, vagy féljenek tőlünk, mert nem tudják, miért mentünk hozzájuk. Egy-két szó azonban helyrehozza a kételyt, hamar megered a nyelvük, szívesen mesélnek, főleg, amikor látják, hogy szavaik halló fülekre találtak. Hát hogyne, mikor úgy nem beszél a világon senki, mint ők. . ízesen magyarosan, székelyesen egyszerűen , na és a humoruk! Egyszerű kis életük mellett bennük van az a keserédes életszeretet, pedig mennyi nehézséggel kell megküzdeniük,,,. Olyankor az ember átértékel, velük beszélgetve az értékrend is billeg, majd felemelkedik a mérleg nehéznek vélt serpenyője velünk együtt, hisz hol vannak a mi kis apró gondjaink az övékhez képest!
És a gyerekek! A sok kicsike „leánka”, fiúcska és buba! Szépek, kedvesek és egyszerűek, és milyen boldogok voltak, hogy újra találkoztunk! Megmutatták a legízletesebb vadalma- és szilvafákat, melyek termése számukra egész napos eledelül szolgál! Még a zsebemet is megtömték vele! Felvittek újra a Giligor hegy tetejére, ahonnan „látszik a világ”, ahonnan lefelé gurulva kell jönni, közben persze vadvirágot kell szedni. Megmutatták az iskolájukat is, amiknek az udvarán ilyenkor is lehet játszani, hisz’ a focikapunak elnevezett farudakon még hintázni is lehet, sőt, a madarak is ott pihennek, ha elfáradtak a röpülésben. Falunézés közben ők engem figyeltek: mi az, ami engem megragad az ő kis birodalmukban. Erre hamar rájöttek, s már előreszaladva hívták fel figyelmemet az elhagyott házakra, a düledező górékra, az itatókútra- közben persze járt a szájuk egyfolytában, meséltek életükről, iskolájukról itt-ott keresgélve a szavakat.
Lábnyikban mesterembereink a hőségben a hollandok által felépített vizesblokkot szigetelték az itthonról kapott szigetelőanyaggal, Csíkfaluban játszóteret barkácsoltak hintával és csúszdával, Magyarfaluban pedig homokozót készítettek, melyeknek a falu lakói nagyon örültek. Helyi segítőink is akadtak, akikkel a gyermekek mellett öröm volt beszélgetni, hiszen tanulandó egyszerűségük humorba van épülve, minden szavuk örömünkre szolgált.
Jó volt ott lenni velük, ez a pár nap „belénkivódott”, s újabbnál újabb örök feladatot adott: ne hagyjuk őket sorsukra, őrizzük meg az ő nyelvüket, ahogy azt himnuszuk is sugallja:…” Mert mi is magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakadtunk. Úristen, sorsunkon segíts, Csángó magyart el ne veszítsd!”
( Köszönet segítőinknek: Nikecell Hőszigetelőanyag Gyártó Kft, Nyak-Ép Kft, Bata Tüzép, Szerszámbirodalom, Mesfém Kft,Keletfa Kft, Harsányi Orsolya, Krupánszki Béla, és a nánási lakosok, akik ruhaneműket, könyveket, játékokat ajándékoztak)
Fekete Andrea
