Nyári program óvodásoknak, kisiskolásoknak 2017-ben is

Hagyománnyá vált az elmúlt évek során, hogy a nyári szünidő alatt önkéntesek, hagyományőrzők, a falvakban tanító pedagógusok segítségével játékos magyar nyelvi foglalkozásokat szervezünk az óvodásoknak, kisiskolásoknak. A nyári óvoda program legfőbb célja, hogy a tanítási szünetben is legyen lehetőségük a gyerekeknek magyar nyelvi környezetben foglalkozásokon részt venni, játszva szókincsüket bővíteni. Ezekkel a foglalkozásokkal a folytonosságot szeretnénk biztosítani, kapocsként tekintünk rájuk, amely összeköt két tanévet, amikor ismét rendszeresen tevékenykedhetnek magyar nyelvi környezetben.

Örömünkre szolgált, hogy 2017 nyarán is több faluban sikerült a nyári ovi programot a gyerekeknek megszervezni. Július elején a Debreceni Református Hittudományi Egyetemről érkezett hat tanító szakos hallgató, akik két oktatójuk, Csákberényi-Nagy Miklósné dr. és Kedvesné dr. Herczegh Mária irányításával a lábnyiki gyerekeknek tartottak változatos foglalkozásokat egy héten át. Felkészültségük, lelkesedésük és változatos tevékenységeik számunkra is kellemes élmény volt.

Július közepén, 13-19. közt két Moldvában tanító pedagógus – Nagy Annamária és Maczkós Piroska – is vállalta a foglalkozások megszervezését, ki-ki a saját oktatási helyszínén, Annamária Diószénben, Piroska Trunkon. Köszönjük, hogy a nyári táborok szervezése, lebonyolítása mellett erre is szántak időt és energiát és élményekkel gazdagították tanítványaik nyarát. Köszönet illeti Annamari kis székelyföldi kisegítőit is.

Július második felében a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző karának 9 hallgatója érkezett Moldvába Lázár Enikő oktató irányításával, Barta Erzsébet tanítónő és Váradi-Kusztos Györgyi oktató kíséretében. A debreceni csoporthoz hasonlóan, nekik is a Lábnyiki Táborközpontban volt a szállásuk, de foglalkozásokat nemcsak Lábnyikban, hanem Magyarfaluban is szerveztek a gyerekeknek. Lázár Enikő irányításával már több éve érkeznek Csángóföldre hallgatók, így a csapat már egy alapos felkészülés után jött Moldvába. Gördülékeny, egymásra épülő foglalkozások résztvevői lehettek a magyarfalusi és lábnyiki gyerekek.

Július végén olyan önkéntes érkezett Lujzikalagorba, aki szintén évek óta vállalja az egyhetes nyári ovi program megszervezését a faluban. Tóth-Gáti László nem egyedül érkezett, csoporttársa, Kiss Gyöngyi is vele tartott. A foglalkozások megtartása, játékok, kirándulások mellett a napi egyszeri főzést is vállalták a gyerekek részére.

A sikeres együttműködés eredménye és a program fontosságát is jelzi, hogy a debreceni Svetits Kollégium főiskolás diákjai tizedik alkalommal utaztak augusztus elején Csángóföldre, hogy a programunk önkénteseiként két csángó faluban tevékenykedjenek. Ezen a nyáron Lujzikalagorra és Márifalvára esett a választás. A hallgatók közt volt, aki már az előző években is önkénteskedett, de volt olyan is, aki először látogatott a moldvai magyar falvakba. Elmondásuk szerint, a gyerekekkel eltöltött idő, számukra is éppolyan élményekben gazdag volt, mint amit a gyerekeknél tapasztaltak.

Két nyári táborunkban is részt vett oktatóként Botezatu Viktória, budai hagyományőrző, emellett augusztus közepén a nyári ovi programot is megszervezte tanítványainak, akárcsak az előző években. A gyerekek mellett mi is hálásak vagyunk lankadatlan lelkesedéséért és a sok-sok szeretetért, amit a gyerekeknek ad.

Minden önkéntesnek köszönjük, hogy tudásával, jókedvével, türelmével hozzájárult a program megvalósításához, sok-sok gyerek számára emlékezetes nyarat varázsolt. Reméljük, hogy jövő nyáron újra találkozunk.

BESZÁMOLÓ – Magyar nyelvi tábor Lábnyikban

2017. július 2-9.

A Debreceni Református Hittudományi Egyetemről 8 fő indult Lábnyikba: kétNekem minden tetszik oktató, Kedvesné dr. Herczegh Mária ének-zene és néprajz szakos, valamint Csákberényi-Nagy Miklósné dr. magyar-orosz szakos tantárgy-pedagógus, ill. hat tanító szakos hallgató: Hegedűs Dóra, Jenei Timea, Páll Regina, Szentesi Anna, Víg-Kiss Ilona és Volosinovszki Marianna. A felkészülés több hétig tartott. Nem tudtuk, hány gyerekre számíthatunk, de azt tudtuk, hogy különböző korúak és nyelvi szintűek lesznek, így eleve differenciált csoportmunkát terveztünk.

Ezt ide befűzöm!Négyféle foglalkozással készültünk: ének, olvasás/szövegfeldolgozás, néptánc és kézművesség. A szövegfeldolgozást segítendő még itthon egy munkafüzetet állítottunk össze, Zelk Zoltán Párácska, Hárs László A világot járt kiscsacsi, Tyúkültetés, Rákos Sándor A két kis vadkörtefa, Tompa Mihály A pitypang meséje c. mesék és feladatlapok szerepeltek benne. A szövegeket úgy válogattuk össze, hogy mondanivalójuk a hazaszeretet, az önelfogadás, mások segítése, a nehéz körülmények közötti kitartás és megmaradás legyen. A hallgatók power pointos feladatsorokat is készítettek. Vittünk magunkkal laptopot, projektort, hangszórókat és presentert is. A kézműveskedéshez szükséges eszközök egy részét a Vasárnapi Iskola Alapítvány jóvoltából itthonról vittük, más részét a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége bocsátotta rendelkezésünkre, a harmadik részét pedig Hegedűs Éva, Hegedűs Dóra édesanyja ajánlotta fel, a játék neve HÉBO gipszkiöntő festőjáték, 1989-ben megkapta az Év játéka címet.Ketten a hintán békességben

Kollégáink felajánlásaként pedig 25 garnitúra ágyneműt is vittünk magunkkal, mert a csángószövetség jelezte, hogy nincs váltóágynemű a táborban.

A tábor egyébként jól felszerelt, 4 személyes faházakban laktunk, reggelire, ebédre és vacsorára kiváló ételeket kaptunk, a tanárok számára van angol wc és zuhanyzó meleg vízzel.

 Mindennap 27-33 gyerek jött a táborba, közülük 14-16 óvodás korú, vagy még annál is kisebb. Ez azért volt fontos, mert ebben a tanévben valamiért nem sikerült a kicsiket a magyar nyelvű foglalkozásokra bevonzani, de a táborba szívesen jöttek, így magyar nyelvi közegben voltak egy hétig. A 3. naptól kezdődően ügyesen próbálkoztak egy-egy gyakran hallott magyar szóval.

Az első nap kiderült, hogy még a 10-11 évesek között is csak kevesen beszélnek és olvasnak olyan szinten, amire készültünk, így délutánonként a következő napi foglalkozást vezető hallgatóval átdolgoztuk a feladatokat: a szavak és mondatok szintjén fejlesztettük az olvasástechnikát jelkereső, látószögnövelő és perifériás látást fejlesztő gyakorlatokkal, illetve a szókincset bővítettük sokféle játékos, képes feladattal. Mindig felolvasta a hallgató a mese egyszerűsített szövegét is, de az értelmezésSzép lettre nem kerülhetett sor. 60 percig így is olvastak a gyerekek mindennap.

Kedvesné dr. Herczegh Mária kolléganő az énekeket moldvai csángó, ill. lábnyiki gyűjtésekből válogatta össze. A dalok egy részét a gyerekek ismerték is, mert a szöveggyűjteményükben is benne volt.

A néptánc óriási siker volt. A moldvai zene hívóhangként hatott, bármilyen szabad játékos tevékenységet abbahagytak a gyerekek, ha megszólalt a zene. Még egy-két kétéveske is beállt a köTulipánokrbe. Hajdúsági tánccal is próbálkoztunk, azt is szívesen csinálták, de a „hazait” sokkal nagyobb kedvvel és lelkesedéssel, fáradhatatlanul táncolták.

A kézműves foglalkozásokon arra törekedtünk, hogy minden alkalommal más anyaggal dolgozzanak a gyerekek és mindennap vigyenek haza valamit, amit saját maguk készítettek. Spatulából alkottak könyvjelzőket, fontak, gipszet festettek, gyöngyöt fűztek, papírt hajtogattak. Szombaton maguk választhatták meg, mit szeretnének készíteni, ekkor derült ki, hogy a gipszfestésnek volt a legnagyobb sikere.

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a tábor minden szempontból nagyon sikeres volt. A lábnyiki gyerekek magyar nyelvi szintje fejlődött, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hallgatói és tanárai pedig szakmailag is, emberileg is sokat tanultak.

 Csákberényi-Nagy Miklósné dr.

mestertanár, Debreceni Református Hittudományi Egyetem

 

Beszámoló a diószéni nyári óvodáról

A nyári óvodánkat Diószénben július 15-22. között szerveztük meg. Huszonöt 3 és 12 év közötti diószéni gyermek vett részt. A program fő célkitűzései a következők voltak: felkészülés a következő tanévre, különféle készségek fejlesztése a kézműves tevékenységek alatt: gyöngyfűzés, üvegfestés, dobozfestés, nemezelés és más dísztárgyak készítése, valamint a magyar nyelv oktatása, gyakorlása.
Napi 4 órában zajlott 7 napon keresztül. A programon naponta 25 gyermek vett részt, munkámat és a nyelvtanulást három önkéntes székelyföldi kislány segítette, akik nagy lelkesedéssel tanították a gyermekeket magyarul. Minden kézműves tevékenység nagy sikert aratott, a gyermekek nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába. A gyöngyfűzés során főleg a karkötő lett a népszerűbb, mindenki saját magának készített karkötőt, amit aztán haza is vihetett. A szép színes, festett dobozokat is hazavitték. A tevékenységek alatt felhasznált anyagok megnevezéseit megtanulták magyarul természetesen az elvégzett munka alatt előforduló kifejezések magyar nyelven hangzottak el. Így a gyerekek magyar szókincse sokat bővült anélkül, hogy külön tanórán gyakorolták volna, mondhatjuk, úgy tanultak meg szavakat, hogy észre sem vették, hogy tanulnak.
A napi tevékenység után a programon résztvevő gyermekek ebédet kaptak. Az ehhez szükséges hozzávalókat, valamint a kézműves tevékenységeken felhasznált összes alapanyagot az MCsMSz biztosította.
Ezennel a gyermekek nevében is köszönetet mondunk a program szervezőinek!
            
                                                                                                                      Nagy Annamária

 

 

Az idei évben sikeresen megszerveztük az MCSMSZ által támogatott  Nyári óvoda  programot.

Az általános napirendi pontok a gyerekek életkori sajátosságaihoz alkalmazkodott. Lehetőséget teremtettünk az alkotás és a szabadidő eltöltésének helyes arányára.

A választott technikák a gyerekek érdeklődésének megfelelő volt, a kiválasztott munkadarabok elkészítése odafigyelést, kreativitást igényelt. Megfelelő munkaeszközökkel minden gyerek egyéni képességei szerint dolgozhatott és alkotott. A kész munkadarabokat hazavitték.A szabadidős játékok, versenyek igazi kikapcsolódást jelentettek a táborozóknak.

A tervezett programot maximálisan meg tudtuk valósítani.
Naponta friss élményekkel gazdagodva, újabb és újabb munkadarabok elkészítésével mentek haza.
Maczkos Piroska, trunki tanító

 

Beszámoló – Magyar nyelvi tábor Magyarfaluban és Lábnyikban

2017. július 24-28.

Július 22-én este, többhetes felkészülést követően, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának kilenc (három tanító szakos és hat óvodapedagógus) hallgatója érkezett Lábnyikba Lázár Enikő (a KRE oktatója) vezetésével és szervezésében, Barta Erzsébet tanítónő, valamint Váradi-Kusztos Györgyi (a KRE oktatója) kíséretében.

Oktatással kapcsolatos tapasztalatok:

Az ötnapos tábor alatt két helyszínen zajlott az oktatás (Lábnyikban és Magyarfaluban). Mindkét településen ún. Magyar házban folyt a tevékenység, és az épületeket körbeölelő kertben.

A táborban résztvevő gyermekek létszáma napról-napra változott. (Lábnyikban 13-26, Magyarfaluban 40-53 fő között mozgott a létszám. Kettőtől tizenöt évesig terjedt a jelenlévők életkora.)

A két falu gyermeklakosságának nyelvi állapota az iskolás korosztályúaknál feltűnően eltérő volt. Lábnyikban a naponta megjelenő gyermekek közül hárman-négyen beszéltek magyarul „haladó” szinten. (Magyarfaluban ez az arány meglehetősen jobb.) Azonban a magyarul éppen csak tudó, szűk szókinccsel rendelkező gyermekek esetében is, az arra érzékeny fülűek jól megfigyelhették a magyar nyelv belső törvényszerűségeinek működtetését, például a mondatalkotásban a magyar ragozás alkalmazását román szavak esetében (is). (Ez egyrészt a falvakban tanító magyar pedagógusok és a nyári táborokban oktatók munkáját dicsérheti, másrészt okkal feltételezhető, hogy a szülők egy részének egymás közti, magyarul zajló otthoni kommunikációja annak ellenére is jótékony hatást gyakorol gyermekeik nyelvi készségére, hogy a szülő-gyermek párbeszéd románul folyik a jobb érvényesülés, illetve a román óvodában, iskolában elszenvedett megaláztatás elkerülése érdekében.)

Mindkét településen az óvodáskorúak és az ifjabbak csak román nyelven kommunikáltak, az iskolások pedig egymás között szintén csak ez utóbbi nyelvet használták. A tábor célja tehát,  ̶ hogy minél változatosabb élethelyzetben, minél változatosabb feladatokkal, játékokkal serkentsük a jelenlévő ifjúságot a magyar nyelv használatára  ̶  teljes mértékben idő- és életszerű célkitűzésnek bizonyult. A rendelkezésre álló öt nap alatt 4, 5, 6 órányi foglalkozás keretében zajlott ennek megvalósítása. A napi tevékenységet mindkét településen áhítat indította imával, énekkel, a bibliai történet rövid, esetleg dramatizált ismertetésével, az előforduló netán ismeretlen kifejezések magyarázatával, ellenőrző kérdésekkel, ráhangoló játékokkal. Az öt nap vezérfonalát öt bibliai történet adta: a teremtés, a bűnbeesés, az özönvíz, Bábel tornya és Ábrahám története. Az életkori sajátosságok szem előtt tartásával két nagyobb csoportba osztva párhuzamosan folyt a tanítás, mely magába foglalta az ima-, az ének- és a mondókatanítástól, a különböző technikákat alkalmazó kézműves foglalkozásokon keresztül a szabad levegőn játszott népi gyermekjátékokat is. (Az idősebb korosztály esetében, a párbeszédre nyitott gyermeket különösen foglalkoztató tevékenységről egyéni beszélgetések is zajlottak, például fiúk esetében a futballhoz kapcsolódó magyar kifejezések tisztázása, csángó dal meghallgatása stb.)

A napi foglalkozás vége a lehetőségekhez mérten a gyermekek igényét is figyelembe vette (a nagyobbak közös játékra, beszélgetésre, éneklésre, az általuk megtanult csángó táncok bemutatására olykor tovább maradtak). Mindez spontán helyzetek megoldását, a tervezett programok rugalmas megvalósítását követelte a két településen előre eltervezett beosztás szerint oktató tanító szakos (Tempfli Noémi, Murányi Márta Anna, Milus Fruzsina,), illetve óvodapedagógus hallgatóktól (Csipkay Lili, Tolnay Lea, Mervay Sára, Csibi Mónika, Pap Zsuzsa, Rózsa Viktória), akik ily módon próbára tehették rátermettségüket, leleményességüket. Az első éves (Lábnyikban oktató hallgatónak) kis csapatának összecsiszolódását Lázár Enikő, a Vasárnapi Iskola Alapítvány tagja, a tábor „lelke”, fő szervezője segítette széles körű szakmai tudásával, moldvai tanítási tapasztalataival, hiteles személyiségével  ̶ egyszerre nyújtva támaszt és adva építő kritikát a fiatal tanító és óvodapedagógus jelölteknek, maradandó élményt a csángó magyar gyermekeknek.

A Magyarfaluban szolgálatot végző hallgatókat Barta Erzsébet tanítónő mentorálta. A valóság talaján álló, mégis derűlátó személyisége biztos hátterül szolgált a már összeszokott csapatnak. Jó arányérzékkel hagyta kibontakozni a hallgatók önálló, illetve csapatmunkáját, csak a tapasztalatai szerinti kényes helyzetekben lépett ideiglenesen közbe.

A hallgatók, mentorok munkájához Váradi-Kusztos Györgyi román nyelv- és népismeretével, elméleti és (gimnáziumi) gyakorlati tapasztalataival, az egyes foglalkozásokban való igény szerinti részvétellel járult hozzá. Pogár Gabriella, a helybéli magyar tanító figyelemmel kísérte a tábor eseményeit, segítséget nyújtva a gyermekek neveinek pontos lejegyzésében.

Mindkét helyszínen napi kétszeri étkezés is hozzátartozott a tábor programjához, amelyet szintén a hallgatók készítettek elő, tanáraikkal együtt. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége biztosította az étkezéshez szükséges alapanyagokat.

Az oktatást segítő élmények, hallgatói tapasztalatok:

Moldvai táborhelyünkre két busszal érkeztünk. A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának dékánját, Dr. Szenczi Árpádot köszönet illeti, amiért rendelkezésre bocsájtotta a kar új járművét, továbbá köszönet illeti Bakonyi Ferencet, a kar rendkívül gyakorlott sofőrét, aki pontosan, nem lankadó felelőséggel végezte munkáját. A másik busz vezetője   ̶   Csángó Bogdán Tibor, Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség alapító tagja és egyben idegenvezető  ̶  csángómagyar származású lévén, kiváló helyismerettel rendelkezve kalauzolt bennünket szülőfalujába, továbbá az egykor Szűkmező névre hallgató (ma Poglet) területen működő, egyedi élményt nyújtó ortodox kolostorba.

Tibor édesanyja, a hagyományőrző Bogdán Klári néni saját házában fogadta a megérkező csapatot, két tréfás mesét mondott el, majd az általa irányított Piros alma, falapi nevet viselő dalkör tagjaival ismertetett meg, akik ott tartózkodásunk alatt, Lázár Enikő kérésére, „guzsalyast” szerveztek a Magyar házban: gyermekkoruk, szüleik, nagyszüleik világáról meséltek, amely a hallgatók számára leginkább néprajzi tanulmányokból lehetett csak ismerős.

Az alkalom végén Pogar László (a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke) köszöntötte a jelenlévőket. Külsőrekecsinben pedig Gyurka Valentin beszélt a falu, és az ott élő csángómagyarok életéről.

Rendkívül mély hatást gyakorolt a leendő pedagógusokra a megismert csángó falvakat (Magyarfalu, Lábnyik, Külsőrekecsin) jellemző kettősség. Ez a kettősség megfigyelhető a külföldi munkavállalásból adódóan huzamosan különélő családtagok mindennapjaiban. Az apa, esetleg mindkét szülő külföldön dolgozik, a gyermekeket a nagyszülők nevelik szerény anyagi körülmények között (különösen Lábnyikban), illetve a nagyobb testvérek gondozzák a kisebbeket. A kapcsolatot a facebook és a gyermekek zsebében meglapuló, többnyire összetört kijelzőjű, de legújabb típusú mobiltelefonok biztosítják. A kapcsolattartás nyelve román, de a tanítók elmondása szerint az sem ritka, hogy a kint született gyermekek csak az adott állam hivatalos nyelvét (angolt, olaszt, spanyolt stb.) tanulják meg.

A „romantikus” csángókép helyett tehát a realitással találkozva több hallgató is kifejezte megrendülését, és igyekeztek megfogalmazni az egyes napok, illetve a teljes hét végén  ̶  Lázár Enikő indítványozta  ̶  beszélgetésekben rövid, illetve hosszú távú terveiket, a csángómagyarok összmagyarsághoz és a magyar nyelvhez fűződő viszonyának elmélyítéséhez szükséges jövőbeli feladataikat. A heti szókincsgyarapodás egyfajta méréseként az egyik hallgató kérdőívet töltetett ki iskoláskorú gyermekekkel a tábor kezdetekor és annak végén is. A kérdőívek feldolgozása zajlik, de a biztató jelek már láthatók.

Az utazást a két erdélyi Hunyad település történelmi emlékének megtekintése keretezte. Moldvába menet Vajdahunyad várát, visszafele jövet Kalotaszeg egykori fővárosának, Bánffyhunyadnak fiatornyos templomát tekintettük meg.

Összegzésül kijelenthető, hogy mind a csángómagyar gyermekek, mind az őket oktatók szempontjából (szakmailag és emberileg egyaránt) eredményes volt a tábor.

Köszönjük, hogy mindez megvalósulhatott a Vasárnapi Iskola Alapítvány segítségével és a Fiatalok a Moldvai Csángókért Egyesület támogatásával.

Dr. Váradi-Kusztos Györgyi                     

filozófia és magyar irodalom szakos bölcsész, tanár

 

Lujzikalagor

21769753_1328707517251574_1245265915_nFebruárban az egyik csoporttársam, Tóth-Gáti László-Levente mesélt a táborról. Ő már volt és nagyon tetszett neki, így nekem is meghozta a kedvem hozzá.

Aztán felvettük a kapcsolatot Petres László tanár21769840_1328707473918245_1483183540_n úrral és elkezdtünk tervezni.  Június végéig megírtuk a programtervet, majd találkoztunk a tanár úrral, hogy azt részletesebben is átbeszéljük. Tele voltunk ötletekkel, túl sok mindent szerettünk volna egy hétre bezsúfolni.

Július  23-án lelkesedéssel teli megérkeztünk Lujzikalagorba. A gyerekek nagyon aranyosak. Minden reggel vidáman érkeztek, tele vannak jókedvvel, sugárzik belőlük a sok szeretet.  Nagy meglepetésemre sokkal kreatívabbak és energikusabbak voltak, mint amire itthoni 21767692_1328707537251572_2102092485_ntapasztalatból számítottam. Úgy érzem nem olyan nehéz náluk bármit is elérni, csak a megfelelő pillanat kell hozzá. Próbáltunk minél többet számolni, színeket gyakorolni, gyümölcsöket, zöldségeket. Sokat rajzoltunk, énekeltünk, gyöngyöt fűztünk, kőre festettünk de az ügyességi játékokkal lehetett őket leginkább lekötni: futás három lábon, labda a láb alatt, labdás alma, nyuszidobás, lufilövő. A kirándulást is élvezték, közben gyógynövényeket szedtek.21849047_1328707507251575_304085262_n

Úgy tűnt, hogy nagyon nyitottak az újra. Hiszem azt, hogy a kitartó munka meghozza a gyümölcsét. Felejthetetlen élmény marad a tábor, nagyon hálás vagyok érte!

                                                      Kiss Gyöngyi

Buda

2017 08 20