Őszanyó, a fakatona és a többiek Moldvában – Csengő vers harmadszorra

Csengő vers, immár harmadjára…

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége immár harmadjára szervezi a CsengőVers elnevezésű rendezvényt a moldvai gyerekeknek, mert az előző évek visszajelzései nagyban igazolják a rendezvény létjogosultságát.

Aki még nem tudná, röviden elmondom. Reggel ötkor, Barótról elindul a Kelekótya zenekar Moldvába, de nem azért mert kelekótyák, hanem mert ez a nevük. Ez a helyi (értsd: székelyföldi) Kaláka, akik már generációk óta konzerválják a költészetet zenében, a gyerekkor meghatározó élményeit nyújtják. Normális, (ajjaj bajban vagyok ezzel a szóval, de már leírtam) polgári miliőben az ember Kalákán nő fel, vagy Halász Juditon aztán később a Kis Pállal folytatja.

Itt, Moldvában, felnő a „manelen” és ki tudja, hogy mivel folytatja. Hogy őszi éjjel izzik-e a galagonya vagy csak „szél szalad ide-oda”, hát ez a nem mindegy.

Ott hagytam abba, hogy megjön a Kelekótya zenekar Barótról és elkezd hangolni a koncertre.

A rendezvény helyszíne Lujzikalagor, Bákótól mintegy öt kilométerre lévő csángó falu, házigazdája pedig Petres Laci, lujzikalagori tanító, az MCsMSz „veteránja”.

Mint minden kezdet, nehezen indul a hangolás is, Laci a törött kezével belead apait-anyait, de a gyerekek türelmetlenül várják a zenekar „zendítését”, mert a hangszerek látványa mindenkit elterel a jobb- és balkezes ritmusgyakorlatoktól.

A rendezvény célja nem mellékesen az, hogy a magyar nyelv napja alkalmával a létező összes csángó faluból, ahol magyar nyelvű oktatás folyik, eljöjjenek a gyerekek a tanítóikkal együtt és a közös versmondás és verséneklés által megtapasztalják, hogy a magyar nyelv szerethető, sok-sok öröm és felejthetetlen élmény kútforrása lehet.

Verset tanulni hangszeres kísérettel a legjobb. Napokkal előtte értesítést kapunk arról, hogy mi lesz a repertoár, melyek azok a versek, amelyek zenés formában el fognak hangzani, így mindenki felkészül, majd kíváncsian várja a zenei aláfestést.

Eddig még nem tudtam, hogy „Esik eső nagy a sár”, hogy ez nem csak egy kijelentő mondat, hanem megszólaltatható olyan angyali hangon, hogy oda tudok ragadni a székbe.

És hogy volt-e egy fakatona, vagy miből volt annak a lova?  Hát nem is tudom.

Én már csak arra emlékszem, hogy a gyerekek tombolnak, és akármeddig eltarthatna a koncert, mert ezt nem lehet megunni. És még magyarázkodni sem kell, hogy ki mennyit ért meg belőle.

Itt mindenki jól jár, legyen a szeme kék, zöld, barna vagy fekete, itt tényleg liliom a tenyere.

Persze meg még van három fogásos ebéd, utána meg jön a tigris, és a kormos a képem, meg ajándék is.

A jó tanuló felel. Ismerik Karinthy nagyszerű írását, ahol harminckét apa kérdi harminckét gyerektől…

Nem vagyok biztos, hogy lesz harminckét apa, de van annál jóval több gyerek, akinek kormos a képe és mássza a létrát koromfeketében, és lett egy nagyszerű élménye, emléke.

Köszönet ismételten az MCSMSZ-nek és támogatóinak!

Czimbalmos Márta

2017 11 11