Lükő Gábor magyar néprajzkutató és etnográfus volt, aki kiemelkedő szerepet játszott a moldvai csángók kutatásában. 1909-ben született Komáromban, és már pályafutása korai szakaszában a csángó közösségek történetének, nyelvének és népszokásainak feltárására összpontosított.
Lükő Gábor már fiatalon szembesült a kultúra és a családi elvárások ütközésével: apja, Becker Ádám, rossz szemmel nézte fia szenvedélyét a magyar irodalom és a népzene iránt. Hogy megszabaduljon a nyomástól, és saját útját járhassa a művészet és tudomány világában, 1927-ben felvette édesanyja nemesi nevét, a Lükőt. Budapesti éveit követően Bukarestbe utazott, ahol hónapokra eltűnt egy román faluban, hogy megtanuljon románul, és a falusi élet minden apró részletét megtapasztalja a gyakorlatban.
Györffy István és Kodály Zoltán javaslatára Constantin Brăiloiu, a Román Zeneszerzők Társaságának elnöke felkérte őt, hogy gyűjtőútra induljon Moldvába. 1932 és 1933 között itt töltött hónapjai alatt alapos terepmunkát végzett, amelyet levéltári kutatásokkal is kiegészített. E kitartó és kalandos munka eredményeként született meg 1936-ban „A moldvai csángók. I. A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsággal” című monográfia, amely a mai napig alapvető mű a Moldva-kutatásban.
Politikai viharfelhők azonban félbeszakították bukaresti pályafutását: a hivatalos hatalom kiutasította Romániából, így Lükő Gábor életútja egyszerre volt tudományos felfedezés és személyes kaland, egy szenvedélyes kutató története, aki nem riadt vissza sem a kulturális, sem a politikai kihívásoktól.
Tisztelettel emlékezzünk rá és munkásságára!
