III. Moldvai Népzene- és Néptánctábor

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által szervezett harmadik Moldvai Népzene- és Néptánctábor minden bizonnyal kilépett immár a nemrégiben indult, fiatal, útját kereső tábor fázisból és stabil, saját karakterrel rendelkező eseményként fajsúlyosan van jelen a hagyományőrző népzene- és néptánctáborok kínálatában. A tavalyi nagy sikerű második alkalom óta újabb telket sikerült a szervezőknek bevonni a tábor infrastruktúrájába, közvetlenül a már korábban meglévő mellett, ezen most éppen egy hagyományos formájú tájház épül, hagyományos technikával, bepillantást engedve a táborozóknak a korábban már megismert szövés-fonás, varrás mellett az ácsmesterség, falverés, tapasztás, zsindelykészítés tudományába is. A tervezett csűr, amelyben a táncos események zajlanak majd a jövőben, ugyan nem épült még meg, de a helyén álló hatalmas sátorban már idén sikerült lebonyolítani a tábori táncoktatást és az esti táncházakat, ami által a tábor belső élete erősebbé vált. A társaság ugyanis kevésbé szakadt szét, mint a korábbi években, amikor is voltak, akik a táborhelyen kezdeményeztek kamaramulatságot, miközben a hivatalos táncház a tábor területén kívül, a kultúrházban zajlott. A nagyobb udvar/játszótér tovább erősítette a tábor amúgy is jelentős családbarát jellegét is. A tábor legfőbb erőssége azonban továbbra is az, hogy a szakképzett oktatók irányítása mellett a táborozók továbbra is csángó hagyományőrzőktől közvetlenül tanulhatják a muzsikát, dalokat, táncokat. Számottevő specifikum továbbá, hogy nem kell előre eldöntenie a táborozónak, hogy táncos, vagy zenész minőségben kíván részt venni a táborban, hiszen mindkettőre, sőt, ezeken túl kézműves foglalkozásokra, de akár néprajzi gyűjtőmunkára is lehetősége nyílik a rugalmas programszervezés és az oktatók nagy létszáma folytán. Így elmondható, hogy ebben a táborban nyújtják a szervezők a táborozóknak az összes hasonló profilúak közül a legsokoldalúbb képzés lehetőségét.

Idén a tábor programja a következő volt:

– júl. 29. vasárnap: érkezés, szállásfoglalás, este táncház

– júl. 30. hétfő: délelőtt egy kis elméleti és gyakorlati ismerkedés a moldvai népzene-, népdal- és néptánctánckultúra alapjaival – a felnőtt néptáncosok Kádár Elemér néptáncpedagógus, a gyermekek Túri Hanga és Tímár Karina vezetésével. A zenészek is kialakították a hangszeres csoportokat, illetve a táncoktatásnál is zenéltek: furulya: Legedi László István, Ségercz Ferenc, Melkhun Róbert, Szentimrey Panna, Katona Eduárd; koboz: Csibi Szabolcs, Divald Borbála, Molnár Ilona; hegedű: Draskóczy Lídia, Gózon Éva, Zsabokorszky Ferenc. A kézműves foglalkozások is elkezdődtek, a gyerekekkel Ferencz Gabriella foglalkozott, a felnőtteknek varrásoktatás volt Botezatu Viktóriával és szövésoktatás Buláj Krisztinával, Szarka Mericával, Gyúr Paulinával és Dobos Rózsával, aki a délelőtti táncoktatás után gyönyörű kölsőrekecsini énekeket is tanított a táborozóknak. Délután találkozás a helyi, lábnyiki hagyományőrzőkkel, akik a falujukra szinte kizárólagosan jellemző hangu nevű táncot tanították meg elsősorban, de egy sor más, közismert táncnak is bemutatták, megtanították a sajátos lábnyiki változatát (pl. sarba ofitereasca, sarba studentilor, stb). Tartottak egy népviselet-bemutatót és énekoktatást is. Helyiek lévén, az esti táncházra is a táborban maradtak, további lehetőséget adván a vendégeknek a velük való kapcsolatépítésre, együtt táncolásra.

– júl. 31. kedd: a szokásos délelőtti előkészítő foglalkozás után délutánra megérkezett a pusztinai delegáció. A sajátosan pusztinai, helyi tánc-változatok (drumul dracului, rata, ruseasca, stb) mellett közismert táncformákat is bemutattak (para focului, hoina, barladeanca, sarba) és az énekoktatás mellett népviselet-bemutató és mesemondás is színesítette a programot.

– aug. 1. szerda: vendégeink a klézsei és budai hagyományőrzők voltak. A várakozásnak megfelelően nagyon gazdag ének-, viselet- és táncanyagot mutattak be, köztük a gergelytáncot, félövest, banumaracini-t, botosanca-t, serény és öreges magyarost, vertkezest, hogy csak azokat említsem, melyek addig a hét folyamán nem kerültek terítékre. Népviselet-bemutató és hujjogatás-oktatás is volt az ő kínálatukban is.

– aug. 2. csütörtök: kiránduló nap. A tavalyi tapasztalatokból kiindulva ez a kirándulás egy rövidített útvonalon közvetlenül a Dumbravén határában található „Boka feredőjét” célozta meg, ahol a szabadidős tevékenységeken kívül az ebéd elkészítése, felszolgálása is megtörtént, valamint itt léptek fel a dumbravéni és külsőrekecsini hagyományőrzők is. Erről talán annyit érdemes megjegyezni, hogy bár a hagyományőrzők nagyon színes, gazdag kínálattal jöttek, a szabadtéri jelleg és a szabadidős tevékenység/fürdőzés lehetősége miatt sajnos, úgy érzem, nem kapták meg a táborozóktól azt a figyelmet, amelyet pedig megérdemeltek volna. Ez a napirendi pont ilyenformán megérne még egy átgondolást a szervezők részéről is.

– aug. 3. péntek: Csíki asszonyok jöttek a táborba, igen szép, régies énekanyaggal, hujjogatókkal.

– aug. 4. szombat: reggeltől lelkes készülődés zajlott az esti gálaműsorra, amelynek keretében minden hangszeres és táncos csoport bemutatta a héten tanult tudományának legalább egy részét. A délután folyamán a szokásos menetrendnek megfelelően hagyományőrzők jöttek a Táborközpontba, akik ezúttal Dioszénből, Magyarfaluból és Trunkról érkeztek. A dioszéniek kínálatának új eleme egy újabb hangu- és egy floricica-változat volt, valamint számos, korábban/másoktól nem hallott ének. A magyarfalusiak a sajátosan magyarfalusinak mondott ca la cort nevű táncukat tanították meg, és további változatokat mutattak már ismert táncokhoz (pl sarba studentilor, banu maracini). A trunkiak is igen szép ízelítőt adtak a máig őrzött, rendkívül régies ének- és balladakincsükből és a „szöszölő” nyelvjárásukból. Táncaik közül a sarba studentilor sajátosan trunkias változata számít különlegesnek, de egy sor máshol is előforduló táncot is ismernek, táncolnak, ezeket is bemutatták és táncolták a táborozókkal közösen is. A vacsora után a már említett gálaműsorra került sor, melynek első napirendi pontjaként Pogár László, az MCSMSZ elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Ezt követte a hangszeres csoportok koncertje, a bukaresti vendégelőadók, a Iordan család koncertje, a lábnyiki gyermektáncosok, aztán a táborlakó gyermektáncosok, majd felnőtt táncosok fellépése, melybe szépen bekapcsolódtak a magyarfalusi és dioszéni vendégek is. A gálaműsort a szokásos, reggelig tartó táncház követte.

– aug. 5. vasárnap: táborbontás, hazautazás. Talán a legnehezebb napirendi pont az egész heti összes közül. Órákig tartó búcsúzkodás, miközben senki sem indul… Egyértelmű jele annak, hogy nagyszerű a tábor, kiváló a program és a kellőképpen nyitott szívű, érző és értő táborozó életre szóló barátságot kötött nemcsak a hozzá hasonló többi táborlakókkal, hagyományőrző táncosokkal, énekesekkel, de a szervezőkkel, sőt, még a konyhai személyzettel is, kiktől búcsút venni nehéz, s akikhez biztosan visszatérni legkésőbb egy év múlva máris eldöntött tény.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy az Erdélyből, Magyarországról vagy akár tengereken túli országokból érkező táborozók szempontjából óriási jelentőségű ez a tábor. Itt ugyanis végre első kézből szerezhetnek megbízható információkat a moldvai csángókról, kultúrájukról, szokásaikról, gondolkodásmódjukról, lelki világukról. E rendkívül különös néprajzi csoporttal kapcsolatosan ugyanis még a velük rokonszenvező táncházas körökben is sok a pontatlanság, félreértés, féligazság, hamis mítosz… Ezeket átlátni, s helyes képet kialakítani egy ilyen tábor nagyon fontos. De legalább ennyire fontos az egyre súlyosbodó anyanyelv-vesztés közepette éppen kialakulóban lévő csángó identitás szempontjából az, hogy a moldvai csángók érezzék, lássák: a kultúrájuk értékes, a világ számára fontos, mindenképpen megőrizendő kincs. Egy ilyen tábor e tekintetben sokkal hatásosabb, mint tonnányi prospektus, kiadvány, miegymás. Hiszen emberi, személyes, konkrét. Folytatása, bővítése közérdek!                                                                             

Kádár Elemér, néptáncpedagógus

2018 08 06