„Sárhányók” Moldvában

A Lábnyiki Tájház építése – önkéntes csapat Lábnyikban

„Sárhányók” Moldvában – Az ELTE BTK Néprajzi Intézet önkénteseinek részvétele a lábnyiki tájház építésében

Az MCSMSZ és az ELTE BTK Néprajzi Intézetének összefogásában egyetemisták és doktori hallgatók vettek részt a lábnyiki tájház építésében.

A sárépítkezés ismerete és alkalmazása még elevenen él a moldvai gyakorlatban, Lábnyik házainak jelentős része is így készült. A jellegzetes faszerkezetű épülettípust a hagyományos zsindelyes tető koronázza meg, aminek készítési technikáját az MCSMSZ elnöke Pogár László élesztette újra a magyarfalusi emberek emlékei alapján. A munkálatok célja e hagyományos építési technika rekonstruálása és egyben megörökítése volt, ami később tájházként a lábnyiki hétköznapokat őrző tárgyanyagnak ad majd otthont.

A moldvai faluban 2018. július 16. és 21. között dolgozott négyfős csapatunk a helyi munkaerő mellett. A teendő az épület falazatának kialakítása volt, ami a faváz szalmás sárral való kitöltését jelentette. Ezzel párhuzamosan szemmel kísérhettük a zsindely készítés menetét is a faanyag lehasításától a tetőfedő munkálatokig. A feladatok az alábbi rend szerint oszlottak meg. Két hölgy tagunk, Molnár Csenge (PhD hallgató) és Kécza Veronika (Ba hallgató) a tapasztás fázisát, a szalmás sár felhordását vállalta kitartó szorgalommal, a fiúk Béres Sándor (PhD hallgató) és Futó Benedek (Ba hallgató) a sár előkészítését, szalmával való elkeverését végezte.

A megbízást a tapasztalt helyi munkaerő nélkül nem tudtuk volna teljesíteni. Nem csak végtelen türelmükkel támogattak bennünket, hanem megtanulhattuk a hatékony munkatechnikákat és helyi kifejezésekkel bővíthettük a szókincsünket is. Megtudtuk, hogy a „kilérben” zajlik az élet, hogy, ha azt mondják „bre” és a „csiráda”. Általuk váltunk önkéntesekből csapattá és a későbbiek folyamán vendégekből barátokká.

A munka fáradalmait mindig volt lehetőségünk kipihenni. A táborban üzemelő konyha dolgozói naponta ejtettek ámulatba bennünket a legfinomabb ételekkel és mindig volt számunkra egy csésze kávé is. Ez úton köszönjük Linának, Verának, Gabinak és Alexandrának a fáradozásokat, közös énekléseket és a jókedvet!

A napi munka végeztével Melániának köszönhetően ellátogattunk Külsőrekecsinbe és Magyarfaluba is. Ez által betekintést nyertünk a környező települések életébe, megismerhettük a moldvai táj és a bennük élő magyar falvak különleges arcait.

Szomorúan vettük tudomásul, hogy gyorsan eltelt az ott töltött hét és a munkálatok is befejeződtek. A búcsúzás terhét nem mindenki tudta elviselni, ezért a csapat egyik tagja további önkéntes munkát vállalva maradt ott a Szövetség táborában. Ketten később visszatértek a közelgő táncfesztiválra is, ahová szinte hazatérve ünnepelték meg az új ismeretségeket.

Visszatekintve is úgy gondoljuk, hogy Moldvában egy lebilincselő magyar világot ismerhettünk meg. Sokkal többek lettünk az egy hét alatt, néprajzosként és emberként is, amiért ezúton mondunk köszönetet Melániának, Rozinak, Lacinak és a lábnyikiaknak!

Molnár Csenge és Béres Sándor doktori hallgató beszámolója

2018 07 21