A korábbi években megszokotthoz képest idén egy héttel később, szeptember 28-án, ködös-hűvös reggelen kezdődött el a magyarfalusi pázsinton (piactéren) a moldvai csángómagyarok évente megszervezett három nagyrendezvényének egyike, a Csángó Tánc és Hujjogató Fesztivál. Pedig a korábbi napokban, amikor a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége munkatársai elkezdték előkészíteni a helyszínt, és egy nappal az esemény előtt is, amikor a színpad feldíszítése zajlott, még egészen nyárias verőfényben folyt a jókedvű munka. Szerencsére a hűvös indítás után aztán szombaton is – amint a résztvevő gyerek és felnőtt csoportok délelőtt 10 óra táján gyülekezni kezdtek, letáboroztak és fellobbantak a tüzek, amelyekre azonnal felkerültek az üstök, fazekak is – egyre inkább megenyhült az időjárás.
A teret hangos gyerekzsivaj töltötte be: a Tündérvár – Székely Nagycsaládosok Egyesülete által felállított és működtetett játszótéren beindultak a gyermekek számára előkészített mindenféle vásári játékok. Ezalatt a felnőttek vágták a fát, hámozták és aprították a zöldséget, sózták-borsozták a húsokat, mennyei illatfelhő lengte be az egész falut, a csoportok tagjai szomszédoltak, rég nem találkozott ismerősök vették fel újra a félbmaradt beszélgetések fonalát, újabb ismeretségek, barátságok születtek.
A rendezvényen a hagyományoknak megfelelően először Pogár László, az MCsMSz elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd felszólalt a „csángók keresztapja”, Járai Zsigmond, a csángó ügyekkel foglalkozó miniszterelnöki különmegbízott is. A rendezvényen jelen volt továbbá dr. Both Hajnal konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa képviseletében, valamint főtisztelendő Varga Andrei, a magyar nyelvű szentmisék celebrálásával megbízott plébános atya is, aki a közös imát vezette és megáldotta a jelenlévőket.
A bőséges és változatos gasztronómiai örömünnepet, amit a huszonhét tűzhelyen helyben készült ebédkülönlegességek garantáltak, a színpadon Gál Alina, Gajcsána község idén megválasztott és hamarosan hivatalba lépő új polgármestere köszöntő beszéde követte. Utána került sor a gyermek- és ifjúsági néptáncegyüttesek gálájára. Ezen a fesztiválon ugyanis nem a felnőtt hagyományőrzőké, hanem a gyermek- és ifjúsági néptánccsoportoké a színpadi főszerep. Idén a magyarfalusi, gorzafalvi, szitási, újfalusi, diószéni, lészpedi és lábnyiki gyermekek, a klézsei, pusztinai és somoskai ifjúsági néptánccsoportok, a Bákóban tanuló középiskolásokból álló Szeret Néptáncegyüttes és a házigazda magyarfalusi Kerek Alma Falapi Hagyományőrző csoport lépett fel. A csoportok szakmai színvonala az utóbbi években örvendetes módon folyamatosan javuló képet mutat: egyre igényesebben öltöznek a gyerekek és ifjúság is, hagyományos hajviseleteket és kiegészítőket használnak, törekednek a saját falvaik különleges táncait egyre jobb tánctechnikával, szépen szerkesztett koreográfiákban bemutatni, amiért kiemelt dícséret illeti az őket oktató, nevelő és a fellépésekre felkészítő hagyományőrzőket.
A rendezvény hagyományaihoz híven idén is jelen volt a fesztiválon egy Székelyföldről meghívott vendégcsoport, a csíkszenttamási Csonkatorony Néptáncegyüttes Zsibongók csoportja is, amelyet több felnőtt hagyományőrző is elkísért, és felcsíki székely táncokat mutattak be.
A gálaműsor után szabadtéri táncmulatság vette kezdetét, amely aztán sötétedéskor, ahogy kezdett hűvösre fordulni az este, lassan elcsitult, amikor előbb a távolabb, majd később a közelben lakó résztvevők is összeszedték az ideiglenes táborhelyüket díszítő színes szőtteseket, üstöket, beseperték a tűzhelyeket és a még ekkor is szépen szóló muzsikával kísérve elindultak hazafelé.
