Amikor átvettük az oktatás szervezését, szükségesnek látszott olyan módszerek használata, amely a formális oktatás keretein túlmutat, amely érdekesebb, izgalmasabb, élményekkel tölti fel a gyermekeket, ugyanis nyilvánvaló, hogy Csángóföldön a magyar oktatás most már jelentős konkurenciával néz szembe: internet, egyház és helyhatóságok által szervezett iskolai oktatás utáni órák (ezek természetesen román szellemiségű foglalkozások). Sajnos az elmúlt tíz évben, amíg a programot nem mi adminisztráltuk, jelentősen romlott a gyermekek nyelvállapota, gyakori, hogy olyan gyerekek jelentkeznek magyar órára, akik alig, vagy szinte egyáltalán nem beszélnek, sőt, nem is értenek magyarul. Ezért láttuk szükségesnek egy olyan képzéssorozat összeállítását, amelynek minden mozzanata azt szolgálja, hogy tudjunk olyan foglalkozásokat tartani, amely vonzó a gyermekek számára, még abban a formában is, hogy számukra egyébként a magyar nyelv tanulása nem kötelező. A gyerekeket meg kell nyernünk és meg kell őket tartanunk, ezt pedig csak úgy lehet, ha tudnak a tanáraink olyan izgalmas megközelítést nyújtani, amely jelentősen más, mint az állami iskolákban. Éppen ezért élménypedagógiával kezdtünk, mely lehetőséget nyújt arra, hogy a nyelvtanítást a gyermekek lelke felől közelítsük meg, játékosan. Az októberben, Árkoson tartott képzések után a helyszíneken ezt egyfajta mentorálás követte, Orbán Imola tréner segítségével, akivel végigjártuk a falvakat, itt a képzés kiscsoportos folytatása zajlott. A tanárok elkezdték ezt használni, megérezték azt, hogy ez az ők munkájukat is könnyíti, és így többet nyújthatnak a gyerekeknek.
Most további három egységet hoztunk be a képzésbe, elsőként a Tánczos Vilmos, egyetemi tanár úr (Kolozsvár-BBTE, Magyar Néprajz- és Antropológia Tanszék): Praktikus tudás a moldvai csángókról Csángóföldön dolgozó tanárok részére féle kurzust. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert nagyon nem mindegy, hogy a tanáraink értik-e, tudják-e, hogy milyen világban élnek a tanítványaink és azok szülei, milyen kultúrában nevelkedtek, és milyen folyamatok zajlottak az elmúlt száz évben Csángóföldön, és hogy ez mit eredményezett. Amíg nem érti meg egy tanár, hogy a diákjai milyen kulturális közegből jönnek, és miért olyanok amilyenek, nem tud jó válaszokat adni a Magyar Házakban a felmerülő problémákra. Nagyon hálásak voltak a kollegák, mert ez egy hiánypótló kurzus volt, és ezáltal sikerült most már világosabbá tenni mindnyájunk számára, hogy pontosan hol is dolgozunk.
A második blokkban Dr. Maróti Orsolya egyetemi adjunktus, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Nemzetközi Magyar Nyelvi Képzésekért és Oktatásért Felelős Főosztályának főosztályvezető-helyettesének előadása: Anyanyelvünk tanítása származásnyelvként, hangzott el. Dr. Maróti Orsolya és Gordos Katalin a magyarországi Külügyminisztériumból érkeztek, avatott szakértői a magyar nyelv diaszpórában való tanításának. Ehhez kaptunk egy nagyon jól kidolgozott tanmenetet tőlük, és egy egynapos bemutatót arról, hogy hogyan lehet ezt a módszert használni. Ugyanis tudomásul kell vennünk, hogy a legtöbb diákunk nem anyanyelvként, hanem második nyelvként tanulja a magyart, és ehhez a megfelelő módszerrel kell tanítanunk ezt nekik.
Az utolsó blokk, a képzéssorozat vége, Horváth Barbara, Horváth Liza és Boros Attila Botond: Mesék, képek, mozgás: természetes nyelvtanulás című műhelymunkája volt, akik az idegen nyelv tanításának módszerét mutatták be. Olyan helyzetben, amikor nem formális oktatásról beszélünk, ahol meg kell tartanunk a diákokat, ajánlott nagyon érdekessé tenni a nyelvtanítást. E módszertan szerint nyelvtan tanítása nélkül, ösztönösen tanulhatnak a tanulók nyelvet. Azoknak a gyermekeknek, akik alig beszélik a nyelvet ez a módszer egy ideális megközelítés, játékosan, észrevétlenül tanulhatnak magyarul.
“Nem is érdemes másról beszélni, mint a legjobb dolgokról. Angolul ez az optimal input, vagyis a lehető legjobb bejövetel, az, amit az ember kaphat egy nyelvből. Több évtizedes kutatások szerint, ha valaki a nyelvet elsajátítóknak az optimális, a lehető legjobb nyelvi közeget biztosítja, akkor sokkal gyorsabban, sokkal jobb eredményeket ér el. Az input azt jelenti, hogy amikor az ember beszélni, meg írni fog azon a nyelven, az nem abból következik, hogy a beszédet, meg az írást gyakorolja, hanem abból, hogy a beszédet hallja, és érti, és azon a nyelven olvassa azokat a dolgokat, amik érdeklik.”
Boros Attila Botond
Ez a négy képzés zajlott le egy fél év alatt, ezután következik ezeknek a mentorálása, ezután látjuk meg, hogy hogyan tudjuk ezeket alkalmazni, ki hogyan tud megújulni ezeknek a módszereknek a segítségével. Adaptálni és alkalmazni, ezen van a hangsúly! Remélhetőleg egyre több diák lesz kíváncsi az óráinkra, és akik eljönnek, azok meg is maradnak!
