Karácsony Máriafalván

Alig ér véget a Mikulásjárás, máris készülnünk kell az év talán legnagyobb ünnepére. Amikor megkérdem a gyerekeket, hogy tudják-e milyen ünnep következik, egyhangúan rávágják, igen – „ vine Mos Crăciunul”. Mondom nekik, ez majdnem így van, csak magyarul úgy hangzik, hogy Karácsony. Aztán elkezdjük megtanulni ismét azokat a szavakat magyarul, amelyek a karácsonyi ünnepkörhöz kötődnek. Karácsonyfa, angyal, hóesés, és ami mind közül a legfontosabb, Jézus születése. Mindannyian katolikusok vagyunk, így a karácsonyfát hitünk szerint nem a Mos Crăciun, hanem az angyal hozza, és ha jók vagyunk, még ajándékot is találunk a fa alatt. Ez pedig elég erős érv lesz mindenik gyerek számára, hogy komolyan vegye a tanultakat, mert ha az évből legalább nem marad meg egy erős mondat, vagy ne adj isten verssor, akkor nincs ajándék a fa alatt.

Az ünnepet közösen tartjuk meg a román tanító- kollegával. Az angyal már megérkezett, csak épp a helyszínre nem tud bemenni a járhatatlan útviszonyok miatt. Kisebb szervezést igényel, de egy segítőkész apuka terepjárójával minden ajándék a fa alá kerül.

Amikor belépek az osztályterembe, megilletődött szülők ülnek a padsorokban, a gyerekek meg ünnepi díszben a tábla előtt. Akkora az izgalom, mintha a Hamletet adnák elő egy kiöregedett falu iskolapadjai közt. Kolindálással kezdődik az ünnepi műsor, mert mégiscsak ez az első számú nyelv, a hivatalos, aztán következik a második számú nyelv, a magyar, az anyanyelv amit most épp visszatanulnak. Tizenöt gyerek énekli hangosan, hogy Kis Karácsony nagy Karácsony, kisült-e már a kalácsom….

Igen, azt gondolom, hogy kisült, mindenik gyereknek van ajándék, és legalább egy – egy magyar szó a tarsolyában.  Egy anyuka lép oda mellém, és megkérdi, mikor és hol írathatná be a gyerekét magyar órára.

Nem sok kérés ez a Jézuskától, csak annyi, hogy megmaradni Moldvában magyarnak ilyen ünnepben.

Czimbalmos Márta

2016 12 22