Élhető élettér – Háziasszonyok tapasztalatszerző körútja

A moldvai közösség bekapcsolódására a teljes magyarlakta vidék életébe csak úgy van mód, ha biztosítva van a kölcsönös vendéglátás: nemcsak a moldvai magyarok látogatnak el az anyaországba, Erdélybe, hanem ők maguk is vendégül látnak saját életterükben akár turistacsoportokat is. Ennek alapfeltétele, hogy a vendégfogadás alapismereteit elsajátítsák. Ennek legkézenfekvőbb módja, ha betekintést nyernek ezen a téren már sok tapasztalattal rendelkező gyimesi és székelyföldi vendéglátással foglalkozó családok mindennapjaiba. Egy kétnapos körutazás során megismerhetik a minél élhetőbb életterek kialakításának módját és a vendégek számára felkínált programok sokszínűségét is, amely tudást hasznosíthatják majd saját életükben is.

A tavalyi sikeres rendezvényt követően, idén második alkalommal szerveztük meg az Élhető élettér elnevezésű programot 2017. március 24-26. között. Ez idő alatt 16 lábnyiki háziasszony nyerhetett betekintést a vendéglátással foglalkozó székelyföldi és gyimesi családok mindennapjaiba, a falusi turizmus működésébe és a turistacsoportok fogadásába. Ezzel a szándékkal indultunk el Gyergyószárhegy irányába péntek délután.

Sokan első alkalommal lépték át Bákó megye határát, ezért számukra nagy élmény volt a Békás-szoros és a Gyilkos tó látványa is. A jókedv és a közös éneklés elfeledtetett minden otthoni gondot.  

Érkezésünkkor a falu kultúrházánál vártak a vendégfogadó családok, akik 2-3-4 fős csoportokra osztva elkísértek mindenkit a kijelölt szálláshelyre. Így betekintést nyertünk a vendéglátó családok mindennapi életébe. Zsuzsa, aki a fogadó gazdasszonyunk volt, szívélyesen körbekínált mindenkit, közösen vacsoráztunk, miközben élénk beszélgetés alakult ki a székely és csángó asszonyok mindennapi életéről, a vendégfogadásról.

A szombat reggelt egy sétával indítottuk a faluban. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja lévén, részt vettünk a szentmisén, melynek végén örömmel mesélte minden lábnyiki, hogy megértette és nagyon szerette azt, ahogyan a plébános elmondta a prédikációt és az evangéliumot. A közös ebédet kürtőskalácssütés követte, mely nagy kuriózumnak számított a csángó asszonyok körében. A helyiek arról számoltak be, hogy milyen egyszerű programokkal lehet színessé tenni a turisták számára a faluban eltöltött időt.

Gyergyószárhegyet elhagyva késő délután érkeztünk meg Gyimeközéplokra, a Borospataki Skanzen Panzióhoz, ahol a tulajdonosok bemutatták a szálláshelyeket, melyek szerénysége és régies értéke azonos a máig fellelhető lábnyiki házak berendezéseivel. Ez önbizalommal és lelkesedéssel töltött el mindenkit. Látván, hogy nem csak a szépen kicsempézett és konyhai robotokkal ellátott szálláshely képvisel értéket, hanem a nagyszülők régi fényképe a falon, a szépen hímzett vagy szőtt ágyterítő és falvédő is.

Vacsorára megérkeztünk a hidegségi Csángó Fatányéros Panzióba, ahol folytatódott a közös beszélgetés a nap folyamán felvetődött kérdések, élmények kapcsán. Vasárnap reggel elmentünk a Bánd-pataki templomba szentmisére, majd ezt követően a gyimesvölgyi faluturizmus elindításáról, a turistacsoportok igényeiről, a szállásfoglalás rendszeréről és a közösen elvégzett csapatmunka fontosságáról tartott bemutatót a helyi turisztikai információs iroda.

Az együtt eltöltött néhány nap hasznosnak és szükségesnek bizonyult, mivel a résztvevők láthatták és megtapasztalhatták, hogy a vendégfogadás mindenki számára egy járható út, nyitni tud általa a világ fele egy elzártnak hitt pici falu is. Ezáltal ugyanakkor képes lesz a helyi értékek megőrzésére, megtartására és a fiatalabb generációnak való átörökítésére.

Boros Rezső

2017 03 26