Amikor 2010. májusában elbúcsúztunk a Moldvában látogatást tett máramarosi kollégáktól, mindannyian egyetértettünk abban, hogy lesz folytatása ennek a találkozásnak. Az új tanévben lehetőségünk nyílt arra, hogy a Moldvában tanító pedagógusok viszonozzák a látogatást.
November 24-28. között a Moldvában dolgozó pedagógusok egy része Hegyeli Attila és Ferencz Éva vezetésével tartalmas napokat tölthetett Máramaros megye különböző településein. Az ott töltött napok alatt lehetőség volt számos település oktatási intézményeinek munkájába bepillantást nyerni óvodától középiskoláig. Tanáraink a megye különböző településein szálltak meg, a máramarosi kollégák vendégszeretetét élvezték és nap, mint nap eljártak a legkülönfélébb oktatási intézményekbe. Az iskolalátogatások során jártak olyan helyszíneken, ahol hasonló munka folyik, mint Csángóföldön és jártak olyanokon, amelyek egészen másképp működnek.
Az alábbiakban tanáraink beszámolóiból gyűjtöttünk össze egy csokorra valót.
Máramarosi csereprogram
November 24 és 28 között csereprogramon vettünk részt Máramaros megyében. A májusban hozzánk látogatott Máramarosi kollégák fogadtak bennünket. Házigazdánk Sebestyén Gabriella Máramarosszigeten tanító kolléganő volt, Gabi négyünket látott vendégül: Orbán Attilát, Petres Lacit, Pető Szabinát és engem, Tamás Tündét.
Vele jártunk be minden nap az órákra a Leövey Klára Gimnáziumba, amely magyar tannyelvű általános és középiskola. Az iskola nagyon jól felszerelt, tantárgy szerint kabinetekre van osztva, ahová bejárnak a gyerekek, ezért is nincs saját osztálytermük csak az ovisoknak meg az I-IV osztályosoknak. Magyar nyelv és irodalom, földrajz-, román- és tornaórákra jártunk be, ahol sok ötlettel, tanítási és tanulási módszerekkel gazdagodhattunk. Kolléganőnk általános és középiskolás osztályokban tanítja a magyar nyelv és irodalmat. Az iskolai és tanórák látogatása mellett meglátogathattuk a hetedik osztályos diákokkal a Máramarosszigeti Börtön Múzeumot, majd a Román/Ukrán határt, Románia legrégibb, IV. Béla idejéből származó református templomot Hosszúmezőn. Isten fizessen minden hozzánk való jót, törődést és fáradságot. Mi is várunk újra szeretettel!
Tamás Tünde, Csík falu
Máramarosi látogatás
A máramarosi iskolalátogatás nagyon hasznosnak bizonyult számunkra. Megismerhettük az ottani nehézségeket, megtudtuk, milyen módszerekkel próbálják magyar tannyelvű osztályokba vonzani a magyar, vegyes házasságból származó, vagy akár teljesen román származású gyerekeket.
A moldvai magyar tanárok kisebb-nagyobb csoportokba voltak felosztva, ezáltal több oktatási helyszín életébe tudtunk betekinteni. Mi négyen (Tamás Tünde, Pető Szabina, Petres László és jómagam, Orbán Attila András) Tiszahosszúmezőn voltunk elszállásolva, de a máramarosszigeti “Leőwey Klára” líceumban látogattunk órákat.
Ez azért volt jó, mert így mindkét településről több mindent megtudhattunk.
A “Leőwey Klára” líceum teljesen magyar tannyelvű iskola, óvodától 12 osztályig tanulhatnak itt a gyerekek. Az iskola jól felszerelt, lelkes tanári karral rendelkezik. Ennek ellenére sajnos több magyar szülő mégis román iskolába íratja gyerekeit. De van ellenpélda is, láttunk olyan tanulót, aki ebben az iskolában tanult meg magyarul.
Mi főleg magyar órákat látogattunk, de benéztünk az óvodába és az elemis osztályokba is, ezen kívül földrajz-, román- és testnevelés órát is megnéztünk.
A kétnapos iskolalátogatásból azt a tanulságot vontuk le, hogy habár ugyanazért a célért küzdünk, gondjaink eléggé eltérőek. Máramarosszigeten a nyelvállapot sokkal jobb, mivel a gyerekek többsége otthon magyarul beszél, csak a baráti társaság nagy része román. Itt nagyobb a tanulás iránti vágy is, részben a városi környezet, részben az oktatás évszázados hagyományainak köszönhetően.
Moldvában sajnos több helyszínen sem a magyar nyelvű családi környezet, sem a tanulás értékelése nem jellemző. Viszont amíg Bákó környékén még mindig elég nagy a gyermekanyag, addig Máramarosszigeten egyre inkább meg kell küzdeni a gyereklétszám csökkenésével is.
Az eltérések ellenére sok olyan jó dolgot láttunk, amit a jövendőben mi is fel tudunk majd használni.
Köszönet ezért a máramarosi vendéglátóinknak.
Orbán Attila – Nagypatak
Mindennapos küzdelmek Máramarosban
Tanulságos volt Máramaros megye három különböző településén bepillantást
nyerni a helyi oktatás mindennapos küzdelmeibe. Láthattuk a moldvai
magyartanításhoz hasonlatos Bocskó iskoláját, ahol a gyermekek magyar
nyelve visszatanításának ismerős nehézségeit tapasztaltuk. Jártunk
Rónaszéken, megismerve a fakultatív magyartanítás normálisnak nevezhető
állapotát, amit a csángó falvakban célként tűzhetünk ki. A legnagyobb
benyomást azonban a máramarosszigeti Leövey Klára Líceum tette ránk, ahol a
végtelenül barátságos légkörben már- már valódi műhelymunka zajlik az ifjú
növendékekkel. Inspiráló látni a tanárok lelkesedését, a román közösség
toleranciáját és a hatóságok türelmét. Ha a fakultatív oktatás reális cél
lehet, egy a máramarosszigeti líceumhoz hasonló iskola létrehozása
Moldvában hosszú távú (stratégiai) terveink sarokköve kell legyen.
Juhász Péter – Pokolpatak
Máramaros
Nagybányán voltunk, a 26.os számú óvodában Barcs Éva óvónővel és ,,Otilia Cazimir” napköziben Almási Lilla óvónővel. Számomra nagyon tanulmányos három nap volt, rengeteg ötletet lehetett merítni, sokat csodáltam, hogy az összevont csoportba menyire jól tudnak foglalkozni a legkisebbektől a nagyobbakig! Feltankoltunk ötlettel és erővel a mindennapjainkra! Nagyon kedvesek voltak hozzánk a gazdák, nagyon barátságosak és türelmesek a sok kérdésre, amit tettünk nekik. Köszönök mindazt, amit kaptam tőlük, és várom a következő találkozást!
Botezatu Viktória – Klézse-Buda
A magyar nyelvű oktatás csínja-bínja Domokoson, Máramaros megyében
Máramaros megyében jártunk szakmai tapasztalatcsere céljából az elmúlt héten. Magyarfaluból Domokosra kerültünk, hogy betekintést nyerhessünk az ottani magyar oktatásba. Vendéglátónk Molnár Judit tanítónéni és Gál Renáta tanárnők voltak.
Domokoson magyar nyelvű iskola és óvoda működik. Az alsó tagozaton szimultán oktatás folyik, az első osztály a másodikkal, a harmadik a negyedikkel tanul együtt. Felsőben a főbb tantárgyakat, mint magyar, történelem, matematika, osztályonként tanulják a diákok, a többi tantárgyból tartott órákon ők is szimultán csoportokban vesznek részt. Az iskolán kívüli közösségi élet is igen aktív a faluban, az évkör ünnepei kapcsán rendezett összejöveteleken a falu apraja – nagyja részt vesz.
A Domokoson töltött két nap alatt láthattunk vallásórát az első – másodikban és magyar órát a harmadik – negyedik osztályban. Mivel gyakran nálunk is megesik, hogy kétosztálynyi gyermek egyszerre érkezik a foglalkozásokra, főleg az iskolán kívüli órák esetében, nagyon hasznos volt az óralátogatás. Ötleteket kaptunk a két korosztály egyszerre való foglalkoztatásához, amelyeket ezúton is nagyon köszönünk.
Óvodás foglalkozást is láthattunk, ahol irigykedve láttuk, hogy a két és fél éves gyermek hibátlan magyarsággal közölte az óvónénivel, hogy ő inkább aludna, mint papírt tépegetne.
Jó volna, ha nekünk is inkább ilyen problémákkal kellene küzdenünk, mint inkább avval, hogy a kicsikék közt alig-alig akad olyan, aki jól ért magyarul. Reméljük, a kezünk alatt felnövekvő generáció gyermekei majd úgy kerülnek az óvodás csoportunkba, hogy egyformán jól beszélik és értik mind a magyar, mind a román nyelvet, és akkor nekünk is csak arra lesz gondunk, hogyan vegyük rá őket, hogy ne aludni, hanem papírt tépegetni akarjanak, közben csángó nyelven csicseregve.
Budau Lina és Komáromi Rebeka – Magyarfalu
Szép napok Máramarosban
Nem bánom, hogy elmentem Máramarosra. Szép napokat töltöttem ott. Úgy gondolom, hogy szerencsés voltam, hogy az óvodai órákon vettem részt.
Új dolgokat tanultam az óvónéniktől és a kicsi gyermekektől is. Velük együtt játszottunk, táncoltunk, énekeltünk.
Örvendem, hogy sok érdekes múzeumba jártam és nagyon sok iskolát meglátogattunk. Ott is vannak problémák, mások, mint itt, de vannak.
Köszönöm szépen Barcs Évának, Almási Lillának és a szervezőknek hogy széppé csinálták ezeket a napokat.
Benke Paulina – Somoska
Máramarosi látogatás
Mi, a trunkiak, Nagybányán voltunk elszállásolva Szigeti Olga tanító néninél. Óralátogatásra viszont Koltón került sor. Első nap első osztályban próbáltunk szerencsét, ahol nagyon aranyosok voltak a gyerekek. Jó volt látni és hallani 16 aranyos magyar ajkú gyereket. Módszertanilag is tanultam, tanultunk e látogatás alatt. Tanultunk olyan játékokat és játékos feladatokat, amelyikkel a gyerekek az adott órára hangolódjanak. A tanáriban még néhány tippet kaptunk a tanításhoz. Koltón nagyon jó a nyelvállapot Trunkkal ellentétben, a gyerekek inkább magyarul tudnak és ösztönző hatással bírt ránk. Még akkor is, ha itt Trunkban nem lesz olyan, hogy nem tudnak románul a gyerekek, de azt még elérhetjük, hogy legalább magyarul beszélhessenek.
Második nap némi bepillantást nyertünk a roma kisebbség tanításába. Érdekes élmény volt és jól éreztük magunkat Koltón és Nagybányán. Ezért az élményekért köszönettel tartozunk Szigeti Olgának a szíves vendéglátásáért, és hogy betekinthetünk a munkájában, Kis Luca Andreának az óralátogatás lehetőségéért és Váradi Izabella tanfelügyelőnőnek, amiért megszervezte ezt a tapasztalatszerző utat.
Botezatu Viki és Szőcs Lajos Levente, trunki tanítók.
Látogatás Máramarosban
Habár a máramarosi csereprogram Moldvában lebonyolított részében nem vettem részt férjemmel, azért a búcsúesten mi is ott voltunk, így a Máramaros megyei magyar oktatásban részt vevő tanárokkal már akkor megismerkedhettünk és együtt mulathattunk. Így Nagybányára való megérkezésünkkor csupa ismerős arcot láttunk, köztük vendéglátónkat, Bónis Enikőt.
A Misztótfaluban töltött pár napban nagyon jól éreztük magunkat, Enikő családja igazán befogadott minket. Szabadidőnkben egy kicsit a városkát is megismerhettük, amiben segítségünkre volt a helyi református közösség lelkipásztora is, akivel elbeszélgethettünk a kisváros múltjáról és jelenéről, valamint megmutatta nekünk református templomukat és a világhírű nyomdászról, Misztótfalusi Kis Miklósról szóló gyűjteményt is.
Mindemellett persze az óralátogatások alkalmával szerzett tapasztalatokkal is gazdagodtunk. Enikő iskolája egy román tannyelvű általános iskola Misztótfaluban, ahol egy 1-4. osztályos, szimultán csoport két óráját nézhettük meg. Jó volt látni, milyen igyekvőek és ügyesek Enikő tanítványai, habár ők is csak heti három órában tanulják a magyar nyelvet. A csoportban volt néhány, magyarul még keveset beszélő és értő gyermek is, azonban ők is meglepően jól olvastak és írtak már. És mennyi verset, mondókát és éneket tudott az a sok gyermek!
A befektetett energia és törődés szemmel láthatólag meghozta gyümölcsét.
Köszönjük Bónis Enikőnek és családjának a szíves vendéglátást, reméljük, mi is vendégül láthatjuk őket valamikor a közeljövőben és viszonozhatjuk kedvességüket! Köszönjük Enikőnek, hogy megerősített minket abbéli hitünkben, hogy komoly odafigyeléssel és munkával bármelyik gyermekkel szép eredményeket érhet el az ember. Valamint köszönjük az összes részt vevő máramarosi kollégának, hogy betekintést nyerhettünk a Máramaros megyei iskolák magyar tagozatainak életébe és helyzetébe!
Szász Anna és Kató Gyula Klézse-Budáról
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége minden munkatársa nevében köszönettel tartozunk máramarosi kollégáinknak, akik megszervezték és tartalommal töltötték meg ezeket a napokat.
Azzal a tervvel, hogy jövőre közösen, egy harmadik helyszínen találkozunk, ahol tapasztalatokat szerezhetünk, tehát ismét a viszontlátás reményében váltunk el.
Farkas-Ferencz Endre
