A hagyományos moldvai csángó világban karácsony estéjén és éjszakáján hangos énekszó töltötte be a falvakat. Házról házra járó énekes csoportok lelkesedéssel hirdették a kisded megszületését. Az énekesek előtt a kapu nyitva volt és az egész közösség együtt ünnepelt.
Ezt az örömnapot vitte el a budai énekcsoport évente más-más csángó falvakba még a karácsonyt megelőző adventi várakozás időszakában. Ilyenkor az éneklés végén mindenki elbeszélte a falujára jellemző szokásokat, hagyományokat és a közös éneklés végére kedvet kapott minden jelenlévő, a rendezvény folytatására, hogy minél több ilyen alkalom legyen az új esztendőben.
A 2016-os adventi időszak Diószén számára nem csak az elcsendesedésről vagy a magunkba való elmélyülésről szólt, hanem egy kis csoport (többnyire szomszédságok) az ilyenkor szokásos karácsonyi énekek felelevenítéséről is. Így állt össze az a 11 fős csoport, mely lelkesen készült a még gyermekkorukban tanult, sokszor hallott énekekkel, hogy elvigyék és megmutathassák néhány falu számára az összetartást és az egy közösségben való gondolkodás fontosságát.
December 21-22-én Pokolpatakon, Magyarfaluban és Csík faluban került sor karácsonyi és újévi éneklésre, köszöntésre, urálásra és a végén elhangzó újévi jókívánságokra, mely búza, rizs és kukorica hintés közben így szól:
“ Adjon az Isten bő búzát, bő árpát,
szerencsét a házukba,
áldást a mezejükre,
és egy nagydisznót a purkulecükbe”
Biztosan elmondható, hogy többnyire hasonló énekek, urálások vagy jókívánságok megtalálhatóak minden faluban, de nem könyvben, hanem a falura jellemző dallamvilágra épülő sorokkal, mely még mindig él a felnőttek emlékezetében.
A pokolpataki lelkes kis csapat viszonzásul ígéretet tett arra, hogy jövőre ők éneklik meg a diószénieket. Remélem, hogy a budaiaktól átvett diószéni lelkesedés más falvak csoportjaira is átragad és tovább terjed a csángó falvak körében.
“…hogy ez új esztendőben, minden üdeinkben, lehessünk épek testben s lélekben!”
Boros Rezső
