Az emlékezés mindig csendes. A csendben egyszer csak előbukkannak az emlékek, mint apró gyöngyszemek: körülfonnak bennünket. Amikor valakire emlékezünk, aki hiányzik – aki már nincs itt közöttünk, mégis jelen van a hagyatékában. Ott van a történetek ízében és illatában, az együtt töltött időből fakadó hálában, és a hiány mélységében is.
Ma ilyen csendes, mégis méltóságteljes emlékezés napja van. Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének egykori elnöke ezen a napon született, és 2017 óta már nincs közöttünk.
Adrian Lujzikalagorban nyugszik. Ma magyarul tanuló diákok látogattak el sírjához: virágot vittek, megálltak egy pillanatra, és megemlékeztek róla. Ezek az egyszerű, csendes gesztusok mutatják meg igazán, hogy egy ember munkája nem tűnik el – tovább él azokban, akik ma is tanulnak, énekelnek, meséket és történeteket őriznek.
Szövetségi elnökként és lujzikalagori lakosként sokat tett azért, hogy a faluban működhessen a magyar oktatás. Olyan időszakban állt ki ezért, amikor a közösségi identitás megőrzése nem volt magától értetődő. Életképes magokat keresett és ültetett el, évről évre. Hitt a megújulásban, és óvó szeretettel vigyázta a csírától a virágzásig mindazt, ami közösségünkben élni akart: a nyelvet, a hagyományt, a történeteket, a történteket, az igazat, az emberi kötődéseket – ahol mesék, balladák, énekek és táncok tartják össze az emlékezetet, és reményt adnak a jövőnek.
Születésnapján tisztelettel és hálával gondolunk rá.
Emléke legyen áldott!
