Pokolpatakon ez volt az első alkalom, hogy karácsonyi ünnepséget szerveztünk a „magyar eskolánál”. 24-én este, amíg otthon az angyalok készülődtek a karácsonyfával, vagy a „felvilágosultabb szellemiségű családoknál” Moş Crăciun, addig a gyerkőcök próbálták begyömöszölni magukat az aprócska osztályterembe. Végül mégiscsak sikerült elkezdeni a „műsort”. A feldíszített terem, a gyertyák, a karácsonyi hangulat utat leltek a kicsi lelkekhez és csodálatos módon most nem hajigálták el egymás sapkáit, a nagy testvér nem verte a kicsit és a kicsi sem szaladt „Bácsiisvánhoz” panaszra. Hamarosan elindult két gyönyörű karácsonyi ének a kicsi Jézushoz, és mire a végére értünk, csodálatos módon az áramot is elvették. Hamarosan visszaadták és gazdára találtak az ajándékok. Ezután már csak annyi idő maradt, hogy elpusztítsák a sütiket és megrakják a zsebeiket szaloncukorral: sietni kellett kolindálni, ami Pokolpatakon is, mint megannyi csángó faluban karácsonyi kántálást jelent.
Köszönet illeti a sok szép ajándékért a felajánlókat, a csomagok előkészítéséért Márist és Krisztinát, a terem felöltöztetéséért a „nagyobbakat” és végül, de nem utolsósorban a bákói és magyarországi kollégákat. Isten fizesse!
Csiszer István, Pokolpatak
