A február eleji szülői értekezlet óta a falu attól volt hangos, hogy a tanító nénik költözni készülnek. A bárban, az üzletben, és úton-útfélen azt találgatták, hogy miért kell költöznünk, és a még nagyobb kérdés az volt, hogy hova fogunk. A faluban nagyon kevés üres ház van, ugyan sokan külföldön dolgoznak, de nem akarják kiadni a házukat, hiszen néha azért hazajönnek. A találgatások addig fajultak, hogy a pap attól félt, hogy esetleg a régi templomba akarnánk költözni, és ezért fejébe vette, hogy inkább lerontatja azt, semmint hogy „szégyenszemre” magyar iskola legyen belőle. Végül a két kocsmáros bácsi segítségével sikerült házat találnunk. A tulajdonosa, Gica bácsi először ódzkodott az ötlettől, de aztán beadta a derekát szerencsére. A házban régen bár működött, azután Gica bácsi testvére, Aurél élt benne haláláig. Aurél állítólag egy tréfás ember volt, és a gyermekek azóta is azon viccelődnek és ijesztegetnek minket és egymást, hogy Aurél szelleme visszajár majd, és komiszságokat fog művelni.
A házon sok javítani való volt, ezért a költözködésre három hetünk ráment. Megvallom őszintén, hogy az elején nagyon kétségesnek láttam a helyzetet, ahogy a képekből is látszik, elég élénk fantáziára volt szükség, hogy belelássuk azt, hogy milyen lehet majd a ház, ha kész lesz. De úgy érzem, hogy megérte a befektetett munka és energia, hiszen nagyon szép lett, a gyermekek is örömmel vették birtokukba. A környezet is sokkal csendesebb, a ház nagyobb, jobban elférünk, és a kútvizünk is iható. Köszönet kocsmáros bácsiknak, akik segítettek megkeresni a házat, annak a néhány lelkes anyukának, akik a meszelésben segítettek, a gyermekeknek, akik takarítani segítettek, és Gica bácsinak, akinek napról napra több ősz hajszálat varázsolunk a hajába a bajainkkal, de nagyot sóhajtva, homlokot ráncolva mindig segítségünkre siet.
A ház egyébként eladó, és nagyon jó lenne megvenni, hiszen akkor megérné még több felújítást végezni rajta, még többet belefektetni. Egy saját ház nagyon jól megalapozná Gajdárban a magyar oktatás hosszú távú jövőjét, tényleges tagjai lennénk a faluközösségnek is. Más oktatási helyszíneken, ahol sikerült Gyermekek Házát kialakítani, azt tapasztaljuk, hogy ott a helyi közösség közelebb került a tanárok, a Szövetség munkájához, tevékenységéhez, ezáltal a magyar kultúrához is. Így hát lelkes támogatókat keresünk.
Pfemeter Mária és Madarász Katalin, gajdári tanítók
