Hétvégén a szárhegyi Bethlen Gábor iskola ötödikes diákjait láttuk vendégül. A gyerekeket Fazakas Gizella és Csergő Melinda kísérte el. Nagy volt az izgalom a pusztinai gyerekek körében, hogy milyen kislányt, vagy kisfiút kapnak póttestvérnek három napra. Csütörtökön hat órakor gyülekeztünk a Magyar Háznál, a lányokkal szendvicseket kentünk, megterítettük az asztalt, mindenki sürgölődött-forgolódott. Már mindennel elkészültünk, de csak nem akart érkezni a busz. Aztán egyszer a kiküldött hírnökök jöttek rikoltozva, hogy egy sárig busz bévette a kanyart. Na, szaladtak ki a gyerekek, méregették egymást, rövid köszöntő után, falatozás közben előkerült a névsor, s lassan minden pusztinai gyereknek akadt társa, egy-kettő, ahogy a szülők tudták vállalni. Másnap reggel hétkor eljöttek a magyar órára, majd miután az igazgatónő is köszöntötte őket, elterveztük, hogy rendezünk egy focimérkőzést, ahol bizony hazai pályán 6-4 –re kikaptunk, igaz, hosszabbítással. Amíg a gyerekek beültek a román nyelvű tanórákra, érdekes tapasztalat volt nekik, addig az igazgatónővel egy testvériskola kapcsolat kialakításáról beszélgettünk, mindkét fél örömére.
Délután a magyar háznál folytattuk, ahol várt ránk Nyisztor Ilona a hagyományőrző csoporttal. Mivel közel már a Húsvét, írott tojást festettünk. Ilona rohangált a forró viasszal, én gyártottam a gyerekeknek a kesicéket, Laci felügyelt a rezsó körül, az asszonyok pedig tanítgatták a hagyományos tojásmintákat, de néhány előre kipróbált saját minta is rákerült a tojásokra, főleg a kicsiknél. Nagyon vidám délután volt, sokan voltunk, rajzoltunk, festettünk és közben még énekeltünk is. Szombatra közös főzést terveztünk, kalácssütéssel. Laci főzte a nagy fazékban a gulyást, a lányok dagasztották a kalácstésztát, Ilona vezényelte a húsvéti dekoráció készítését. Mindenkinek jutott munka. Mikor elkészültünk, akkor megterítettük az asztalt, kint a gyönyörű napsütésben, kerítéstől-kerítésig, hogy mind elférjünk, jóízűen megettünk mindent, elbúcsúztunk új barátainktól, sűrű cím- és telefonszám-cserékkel, aztán már csak az integetés maradt és a busz nyomában a porfelhő, de tudjuk, hogy a szárhegyiek visszavárnak, s Isten segedelmével még az idén meglátogatjuk őket.
Hálás köszönetünk az asszonyoknak, leányoknak a sok segítségért, mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk, szeretettel.
Vajda Éva, Nisztor Ilona és Szabó László
